Az ember olyan ostoba,
elindul a hosszú útra,
bejárja az egész életet,
keresi az igaz gyöngyszemet,
a jobbat, az igazit, a szebbet,
a boldogabbat, az örök életet.
Kutatja a rejtőző titkok kulcsát,
mely megnyitná a gazdagság kapuját.
Miért élünk, mi a küldetés?
Kérdezi, ahová csak lába ér.
Választ nem talál, így fáradtan hazatér.
Szíve megdobban, könnyek hagyják el szemét!
Megnyílik előtte a föld, és az ég,
a kulcs mindig a lelkében élt.
Évek telnek el, történelmek íródnak,
s kitudja, hány ember indul útnak!
Keresni a gazdagságot, a jobbat,
a szerelmet, az anyagi javakat.
Én is egy vándor voltam,
kerestem, kutattam.
Már értem, hogy itt vagy velem,
érzem, s köszönöm az életet!
Nagy Szaffina ®
A vers az Esküvő Tabuk Nélkül című könyvben jelent meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.